Megyaszói és monoki diákok Erdélyben

Pályázat száma: HAT-KP-1-2025/1-000736

A pályázat kihirdetése után mindenki nagyon izgatottan készült erre az útra. Mi, kísérő

pedagógusok megterveztük az előkészítő órát, adtunk előzetes feladatot a gyermekeknek,

majd ezt beépítve az óra menetébe, megtartottuk azt. Minden gyermek lelkesen készült az

órára, mely teljes mértékben elérte a célját. Gyermekeink megismerték az anyaországtól való

elszakadás történetét, a jelenlegi életkörülményeket, a pályázat által megtekintendő

településeket és azok nevezetességeit.

Óriási izgalommal telve, 2026. március 10-én reggel a hetedik évfolyammal elindultunk

Korondra. A hosszú út során rengeteg szép látvány tárult elénk. Útközben megtekintettük a

Királyhágót, ahol olyan panoráma fogadott bennünket, amelyet otthon még nem láttunk. A

második megálló Bánffyhunyad református temploma volt. Itt Jakab Gyula parókus

lelkipásztor mesélte el a templom és közössége történetét. A fárasztó út után megérkeztünk

szállásunkra, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket. Mindenki elfoglalta a szobáját, jobban

megismerkedtünk a monoki diákokkal és a kolléganővel is.

A második napon rengeteg programunk volt. A Kalonda tetőn megtekintettük a faszénégetés

menetét. Ez a tevékenység az 1800-as évektől megélhetést biztosított az itt élő emberek

számára. Ezután Farkaslakára mentünk, ahol Tamási Áron szülőházát látogattuk meg,

meghallgattuk életútját, megtekinthettük személyes dolgait is. Innen a tiszteletére emelt

szoborhoz mentünk, amelyet megkoszorúztunk. Később kürtőskalácsot készítettünk, a helyi

mester jóvoltából és segítségével. A Kovács Kalács vállalkozás már járt Magyarországon is.

Megtudtuk, hogy a kalács tésztája teljesen egyedi. A gyermekek nagy lelkesedéssel láttak

hozzá annak sütéséhez, majd jóízűen fogyasztották el a finomabbnál finomabb

kürtőskalácsokat. A nap további részében Korondon töltöttük az időt, ahol a helyi sajt- lekvár-

és szörptermelőnél lehetőségünk nyílt a kóstolásra is. Nagyon ízletes ebédünk után a

Taplászműhelybe indultunk, ahol a gombafelhasználás folyamatát ismerhettük meg. A nap

végén a sófeldolgozó üzembe látogattunk, ahol a só előállításáról, felhasználásáról, jótékony

hatásairól kaptunk részletes tájékoztatást.

A harmadik nap első állomása Csíksomlyó Mária kegytemplom volt. A templomban közösen

imádkoztunk, megérinthettük a XVI. században készült és több, mint 2 méter magas Mária

szobrot. A templom barokk stílusa magával ragadott mindenkit. Végleges formája 1876 óta

áll. Következő állomásunk a Csíki Chipsgyár volt. Itt megismertük azt a folyamatot, melynek

során a burgonyából chips lesz. A nap végén az 1000 éves határhoz mentünk, amely mind

történetében, mind látványában lenyűgöző volt. A vasúti őrházat távolból tekintettük meg.

Megnéztük a régi nagy Magyarország megyéinek nevével ellátott kopjafákat is.

A negyedik napon Székelyudvarhely szoborparkját néztük meg valamint a Patkónak nevezett

téren csodáltuk meg a fémből készített katona szobrát is. Megtudtuk, hogy a szobor jelképezi

azt, hogy a katonák lőszer hiányában sem hátráltak meg, hanem a harcot tovább folytatták a

fegyver mechanikus felhasználásával. Ez a szobor az I. világháborúban elesett hősi halottak

emlékét őrzi. Ezután Kőrispatak felé vettük utunkat, ahol a Szalmakalap Múzeumban kiállított

tárgyakat néztük meg. Szőcs Lajos, a múzeum alapítója mindent elmondott nekünk a szalma

felhasználásáról, valamint be is mutatták annak folyamatát. A gyerekeknek lehetősége volt ezt

ki is próbálni. Megnéztük a Csodakutat is, majd a régi malom épületében kaptunk

tájékoztatást arról, hogyan lesz a búzából liszt. Délután Bözödújfaluba mentünk, ahol az

elárasztott falu történetét ismerhettük meg, a falu lakóinak emlékére létrehozott parkot

látogattuk meg. Itt imádkoztunk, majd elénekeltük közösen a Himnuszt. Visszafelé

körbeutaztuk Bözödújfalut, ahol a vízzel elárasztott falu látványa meghatotta a gyerekeket is.

Vacsora után a helyi Művelődési Házban egy folklór esten vettünk részt. Elvarázsolódtunk,

hiszen fúvósok adtak elő zeneszámokat, majd táncházi előadást is láthattunk. Itt is elénekeltük

a Himnuszt és a Nélküled című zeneszámot, amely minden emberben a nemzeti összetartozás

érzését ébreszti fel.

Az ötödik nap is nagyon tartalmasan telt. Látványvilág tekintetében a legkiemelkedőbb

élményben volt részünk. A Bucsinon keresztül utazva értük el a Gyilkos-tó területét, ahol a

jelenleg befagyott tó keletkezését ismerhettük meg. Az 1800-as évek első negyedében

kialakult tónak a valós története nyilván földrajzi és geológiai alapokon nyugszik, de nagyon

jó volt hallgatni a kialakulásáról szóló legendát is. A nagy hónak minden gyermek örült, ki is

használtuk a lehetőségeket. Ezután a Békás-szoros következett, ahol közel 2 km-es sétát

tettünk, mely során a látvány teljesen elragadott mindenkit. Ez a hely három részből áll: Pokol

kapuja, Pokol tornáca és a Pokol torka. A séta mindenkiben kettős érzelmeket keltett: a felénk

emelkedő és szűk helyet adó sziklák, fenyők szinte félelmet parancsoló módon „kísértek”

bennünket, másfelől nagyon izgalmas, szinte mesébe illő hangulata is van.

A hatodik és egyben utolsó nap is nagyon izgalmas, látványban és programokban bővelkedő

volt. Szovátára utaztunk a Medve-tóhoz, melyről megtudtuk, hogy a nevét a formájáról kapta,

mert egy kiterített medvéhez hasonlít. Valamint azt is meghallgattuk, hogy egy sókarszton

keletkezett, ami a tó különlegességét adja. A világ legnagyobb heliotermikus tavaként tartják

számon.

A hazaúton is rengeteg gyönyörű látnivaló tárult elénk, hiszen mind Marosvásárhely, mind

pedig Nagyvárad látnivalói is káprázatosak.

A napi programokon túl a szálláson töltött idő is hasznosan telt. A gyermekekkel játszottunk,

beszélgettünk, felidéztük a nap látványosságait, eseményeit. A gyermekek a szobák rendjére

naponta ügyeltek, amelyet rendszeresen ellenőriztünk. Az étkezések nagyon változatosak,

bőségesek voltak. Új ízekkel ismerkedhettünk meg.

Az idegenvezetőnk maximálisan felkészült. Minden kérdésünkre válaszolt, kedvesen,

könnyen érhetően ismertette gyermekeinkkel Erdély különlegességeinek történetét.

Az utolsó este a közös beszélgetésé és a készülődésé volt.

Összességében elmondható, hogy életre szóló élményben volt részünk. Rengeteget tanultunk,

gyönyörű tájakat láttunk s talán még jobban összekovácsolódtunk. Örömmel tudatosítottuk

magunkban, hogy bár Magyarország határát átléptük, mégis otthon voltunk.

Köszönjük a lehetőséget!

Ferencz-Szabó Kinga, Kékedi Renáta, Orosz Gáborné – Megyaszó

Szajkó Klaudia – Monok