Megyaszói és monoki diákok Erdélyben
Pályázat száma: HAT-KP-1-2025/1-000736
A pályázat kihirdetése után mindenki nagyon izgatottan készült erre az útra. Mi, kísérő
pedagógusok megterveztük az előkészítő órát, adtunk előzetes feladatot a gyermekeknek,
majd ezt beépítve az óra menetébe, megtartottuk azt. Minden gyermek lelkesen készült az
órára, mely teljes mértékben elérte a célját. Gyermekeink megismerték az anyaországtól való
elszakadás történetét, a jelenlegi életkörülményeket, a pályázat által megtekintendő
településeket és azok nevezetességeit.
Óriási izgalommal telve, 2026. március 10-én reggel a hetedik évfolyammal elindultunk
Korondra. A hosszú út során rengeteg szép látvány tárult elénk. Útközben megtekintettük a
Királyhágót, ahol olyan panoráma fogadott bennünket, amelyet otthon még nem láttunk. A
második megálló Bánffyhunyad református temploma volt. Itt Jakab Gyula parókus
lelkipásztor mesélte el a templom és közössége történetét. A fárasztó út után megérkeztünk
szállásunkra, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket. Mindenki elfoglalta a szobáját, jobban
megismerkedtünk a monoki diákokkal és a kolléganővel is.
A második napon rengeteg programunk volt. A Kalonda tetőn megtekintettük a faszénégetés
menetét. Ez a tevékenység az 1800-as évektől megélhetést biztosított az itt élő emberek
számára. Ezután Farkaslakára mentünk, ahol Tamási Áron szülőházát látogattuk meg,
meghallgattuk életútját, megtekinthettük személyes dolgait is. Innen a tiszteletére emelt
szoborhoz mentünk, amelyet megkoszorúztunk. Később kürtőskalácsot készítettünk, a helyi
mester jóvoltából és segítségével. A Kovács Kalács vállalkozás már járt Magyarországon is.
Megtudtuk, hogy a kalács tésztája teljesen egyedi. A gyermekek nagy lelkesedéssel láttak
hozzá annak sütéséhez, majd jóízűen fogyasztották el a finomabbnál finomabb
kürtőskalácsokat. A nap további részében Korondon töltöttük az időt, ahol a helyi sajt- lekvár-
és szörptermelőnél lehetőségünk nyílt a kóstolásra is. Nagyon ízletes ebédünk után a
Taplászműhelybe indultunk, ahol a gombafelhasználás folyamatát ismerhettük meg. A nap
végén a sófeldolgozó üzembe látogattunk, ahol a só előállításáról, felhasználásáról, jótékony
hatásairól kaptunk részletes tájékoztatást.
A harmadik nap első állomása Csíksomlyó Mária kegytemplom volt. A templomban közösen
imádkoztunk, megérinthettük a XVI. században készült és több, mint 2 méter magas Mária
szobrot. A templom barokk stílusa magával ragadott mindenkit. Végleges formája 1876 óta
áll. Következő állomásunk a Csíki Chipsgyár volt. Itt megismertük azt a folyamatot, melynek
során a burgonyából chips lesz. A nap végén az 1000 éves határhoz mentünk, amely mind
történetében, mind látványában lenyűgöző volt. A vasúti őrházat távolból tekintettük meg.
Megnéztük a régi nagy Magyarország megyéinek nevével ellátott kopjafákat is.
A negyedik napon Székelyudvarhely szoborparkját néztük meg valamint a Patkónak nevezett
téren csodáltuk meg a fémből készített katona szobrát is. Megtudtuk, hogy a szobor jelképezi
azt, hogy a katonák lőszer hiányában sem hátráltak meg, hanem a harcot tovább folytatták a
fegyver mechanikus felhasználásával. Ez a szobor az I. világháborúban elesett hősi halottak
emlékét őrzi. Ezután Kőrispatak felé vettük utunkat, ahol a Szalmakalap Múzeumban kiállított
tárgyakat néztük meg. Szőcs Lajos, a múzeum alapítója mindent elmondott nekünk a szalma
felhasználásáról, valamint be is mutatták annak folyamatát. A gyerekeknek lehetősége volt ezt
ki is próbálni. Megnéztük a Csodakutat is, majd a régi malom épületében kaptunk
tájékoztatást arról, hogyan lesz a búzából liszt. Délután Bözödújfaluba mentünk, ahol az
elárasztott falu történetét ismerhettük meg, a falu lakóinak emlékére létrehozott parkot
látogattuk meg. Itt imádkoztunk, majd elénekeltük közösen a Himnuszt. Visszafelé
körbeutaztuk Bözödújfalut, ahol a vízzel elárasztott falu látványa meghatotta a gyerekeket is.
Vacsora után a helyi Művelődési Házban egy folklór esten vettünk részt. Elvarázsolódtunk,
hiszen fúvósok adtak elő zeneszámokat, majd táncházi előadást is láthattunk. Itt is elénekeltük
a Himnuszt és a Nélküled című zeneszámot, amely minden emberben a nemzeti összetartozás
érzését ébreszti fel.
Az ötödik nap is nagyon tartalmasan telt. Látványvilág tekintetében a legkiemelkedőbb
élményben volt részünk. A Bucsinon keresztül utazva értük el a Gyilkos-tó területét, ahol a
jelenleg befagyott tó keletkezését ismerhettük meg. Az 1800-as évek első negyedében
kialakult tónak a valós története nyilván földrajzi és geológiai alapokon nyugszik, de nagyon
jó volt hallgatni a kialakulásáról szóló legendát is. A nagy hónak minden gyermek örült, ki is
használtuk a lehetőségeket. Ezután a Békás-szoros következett, ahol közel 2 km-es sétát
tettünk, mely során a látvány teljesen elragadott mindenkit. Ez a hely három részből áll: Pokol
kapuja, Pokol tornáca és a Pokol torka. A séta mindenkiben kettős érzelmeket keltett: a felénk
emelkedő és szűk helyet adó sziklák, fenyők szinte félelmet parancsoló módon „kísértek”
bennünket, másfelől nagyon izgalmas, szinte mesébe illő hangulata is van.
A hatodik és egyben utolsó nap is nagyon izgalmas, látványban és programokban bővelkedő
volt. Szovátára utaztunk a Medve-tóhoz, melyről megtudtuk, hogy a nevét a formájáról kapta,
mert egy kiterített medvéhez hasonlít. Valamint azt is meghallgattuk, hogy egy sókarszton
keletkezett, ami a tó különlegességét adja. A világ legnagyobb heliotermikus tavaként tartják
számon.
A hazaúton is rengeteg gyönyörű látnivaló tárult elénk, hiszen mind Marosvásárhely, mind
pedig Nagyvárad látnivalói is káprázatosak.
A napi programokon túl a szálláson töltött idő is hasznosan telt. A gyermekekkel játszottunk,
beszélgettünk, felidéztük a nap látványosságait, eseményeit. A gyermekek a szobák rendjére
naponta ügyeltek, amelyet rendszeresen ellenőriztünk. Az étkezések nagyon változatosak,
bőségesek voltak. Új ízekkel ismerkedhettünk meg.
Az idegenvezetőnk maximálisan felkészült. Minden kérdésünkre válaszolt, kedvesen,
könnyen érhetően ismertette gyermekeinkkel Erdély különlegességeinek történetét.
Az utolsó este a közös beszélgetésé és a készülődésé volt.
Összességében elmondható, hogy életre szóló élményben volt részünk. Rengeteget tanultunk,
gyönyörű tájakat láttunk s talán még jobban összekovácsolódtunk. Örömmel tudatosítottuk
magunkban, hogy bár Magyarország határát átléptük, mégis otthon voltunk.
Köszönjük a lehetőséget!
Ferencz-Szabó Kinga, Kékedi Renáta, Orosz Gáborné – Megyaszó
Szajkó Klaudia – Monok
