Írd le a füzetedbe azt, amit aláhúztam. Fényképezd le és küldd el nekem! Határidő 05.28.
Felix Mendelssohn-Bartholdy
német zeneszerző, zongoraművész, karmester
(1809-1847)
Hamburgban született, szerencsés körülmények között, egy dúsgazdag családban. Nagyapja korának neves humanista gondolkodója, apja pedig egy híres berlini bankház megalapítója. Szüleinek 4 gyermeke közül Felix a második. A család 1811-ben Berlinbe költözött, áttért az evangélikus hitre, és nevét – hogy megkülönböztesse magát a család zsidó hiten maradt ágától – Mendelssohn-Bartholdyra változtatta. A gyereket nívós házitanítók oktatták, például Heyse, az elismert nyelvész. A festésre Rösel oktatja, a zenei nevelés Zelter kezében volt. Zongorázni Ludwig Bergertől, hegedülni Eduard Reitztől tanult. A politikai liberalizmus vonzásába került, szellemileg és művészileg egyaránt felvilágosult légkörű családnál megfordult többek közt Heinrich Heine is. Mendelssohn, akit a maga korában gyakran hasonlítottak Mozarthoz, 9 évesen lépett fel először mint zongorista, 12 éves korától már rendszeresen komponált. A zene mellett Wilhelm von Humboldt hatására az irodalomban, nyelvekben is jártas lett. 1825-ben – Cherubini elismerő szavai hatására – eldőlt a sorsa: zeneszerző lesz. Ettől kezdve opus-számmal látja el műveit. 17 éves, amikor már teljes művészi érettségről tesz tanúbizonyságot, ekkor írja mindmáig egyik legnépszerűbb művét, a Nyitányt Shakespeare: "Szentivánéji álom" c. mesejátékához. A berlini énekakadémia igazgatója, Goethe barátja révén 1821-ben megismerkedhetett a költőfejedelemmel, akivel levelezett. A Mendelssohn-ház vasárnapi hangversenyein fedezte fel Johann Sebastian Bach muzsikáját. 1829-ben európai körútra indul. Anglia és Skócia után Weimar (itt találkozott utoljára Goethével), Nürnberg, München, Bécs és Pozsony következett. Ezután Itália városaiba látogatott: Velence, Firenze, Róma, Nápoly. Hosszabb időt töltött Párizsban, majd ismét Angliába utazott. Benyomásait zeneművekben örökítette meg: Olasz- és Skót-szimfónia, Skót szonáta, Hebridák-nyitány stb. 1832-ben tért haza, később Düsseldorfban vállalt városi zeneigazgatói állást. 1835-ben lipcsei meghívásra elvállalta a Gewandhaus-zenekar vezetését. Itt jól érezte magát, kibontakoztathatta mindazokat az értékeket, amiket a zenében fontosnak tartott. A zenekart Európa egyik vezető együttesévé, Lipcsét nemzetközi rangú zenei központtá fejlesztette. Händel-oratóriumokat, Schumann-szimfóniákat, Beethovent és Schubertet vezényelt. 1829-ben mutatta be a Máté-passiót, amivel elindította Bach németországi reneszánszát. A zenei utánpótlás biztosítására 1843-ban megalakult a lipcsei konzervatórium, az első ilyen német intézmény. A lipcsei évek alatt születtek nagyszabású oratóriumai, a Paulus, később az Éliás, és a Szentivánéji álomhoz írt nyitányát kísérőzenévé egészítette ki. Magánéletében biztos támaszra lelt feleségénél, Cécile Charlotte Sophie Jeanrenaud-nál, akit 1837-ben vett nőül, és aki öt gyermekkel ajándékozta meg. Életét a család és a lipcsei munka töltötte ki. Mindeközben azért utazgatott is, hangversenyeket adott Birminghamben, Frankfurtban és más városokban. A szász király "udvari karmester" címmel tüntette ki, Berlinbe hívták zenei vezetőnek, de Mendelssohn Lipcsében maradt. Írt azért műveket Berlinnek is, elsősorban színpadi zenéket. Szülei halála (1835, 1843) nagyon megviselte, egyre inkább befelé fordult, elfáradt. Az Éliás bemutatója után még eleget tett egy angliai meghívásnak. Kedves Fanny nővére is elhunyt, Mendelssohnon erőt vett a teljes depresszió, 1847-ben Lipcsében agyvérzés érte és meghalt.
Legismertebb művei:
Szimfóniák, versenyművek, hangverseny-nyitányok, zongoraművek
e-moll hegedűverseny:
Szentivánéji álom-nászinduló:
Hebridák nyitány:
Olasz-szimfónia
