Írd le a füzetedbe, ami alá van húzva és küldd el
lefényképezve nekem! Határidő: 05.17.
Liszt Ferenc (1811-1886) magyar földön született, a
soknemzetiségű Magyarország állampolgáraként, német anyanyelvű szülőktől, de
csupán korai gyermekéveit töltötte szülőföldjén.
A nyugat-magyarországi
Doborjánban (Raiding) született 1811. október 22-én. Apja,
Liszt Ádám, az Esterházy-uradalom gazdatisztje korán felismerte a
gyermek kivételes zenei tehetségét, és minden lehetőséget megragadott
kibontakoztatására. Liszt kilenc éves korában már nyilvánosság előtt zongorázott
Sopronban és Pozsonyban, majd hamarosan műpártolók vállalták külföldi taníttatását.
1822-ben Bécsben mutatkozott be, ahol Beethoven is
felfigyelt rá. Bécsben Czernytől és Salieritől tanult. Itt jelent meg
nyomtatásban első műve, variációi ugyanarra a Diabelli-témára, amelyekre
Beethoven híres zongoraművét írta. A következő évben Párizsban a
Conservatoire-ra kérte felvételét, ezt azonban, külföldi lévén, a Cherubini
igazgatása alatt működő nagyhírű intézményben megtagadták tőle.
Zeneelméletet, ellenpontot magánúton tanult Paer és Reicha vezetésével,
közben hangversenykörútra indult. Londoni bemutatkozását számos
újabb meghívás követte Franciaországba, Svájcba, és ismét Angliába.
Műsorán többnyire a népszerű operákra írt ábrándok, csillogó parafrázisok
szerepeltek. Közben apja elhunyt, és a tizenhat éves Lisztnek egyedül
kellett gondoskodnia magáról és édesanyjáról.
1827-ben egy időre Párizsban telepedett le, ahol,
mint a társasági élet ünnepelt hőse, megismerkedett a szellemi élet
kiválóságaival és ugyanakkor a forradalom tanaival is. Chopintől a zongorajáték
árnyalatait tanulta el, Berlioztól a zenekari nyelvet és a programzene új
vívmányait. Paganini hegedűtechnikájának bravúros eszközeit a maga
zongorajátékában hasznosította. 1835-39 között romantikus szerelmével, Marie
D’Agoult grófnéval Svájcot és Olaszországot járta be: ezeknek a festői
benyomásoknak emlékét őrzi Vándorévek című zongoraciklusa. A harmincas évek
végén ismét hangversenykörutakra indult, bejárta egész Európát,
Portugáliától Oroszországig. Az 1838-as pesti árvízkatasztrófa károsultjainak
megsegítésére felajánlotta Bécsben rendezett hangversenyeinek jövedelmét. Ugyanilyen
bőkezűen járult hozzá néhány évvel később a bonni Beethoven-emlékmű
létrehozásához. Az oroszországi hangversenykörutak során megismerkedett
a megújult orosz zene alkotóinak művészetével és az új szerelmet jelentő
Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegnővel.
A negyvenes évek elején Weimarban az udvari színház
karmestere lett. Mint tevékeny és az újért lelkesedő, vezető posztot
betöltő muzsikusnak, nemegyszer nyílt alkalma az ígéretes tehetségek
felkarolására, ösztönző pártfogására. Bemutatta többek között Wagner három
korai operáját (Lohengrin, Tannhäuser, Bolygó hollandi) és Berlioz
Benvenuto Cellini-jét. Közben Európa minden részéből zarándokoltak hozzá a
zongoraművész-jelöltek, hogy tanítsa őket.
Liszt élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és Budapest
között osztotta meg. 1875 márciusában Budapesten kinevezték a Zeneakadémia
elnökévé. Készséggel segítette a magyar zenekultúra új központjának
fejlődését, és szívesen vállalta, hogy az év néhány hónapjában itt tanítson. Ő
maga tulajdonképpen már a weimari letelepedés óta visszavonult a
koncertezéstől, bár alkalmilag olykor még pódiumra lépett. Életcélját azonban
végérvényesen a zeneszerzésben látta.
1886. július 31-én hunyt el Bayreuthban, Liszt
Ferenc zongorista és karmester, Magyarország és a világ egyik leghíresebb és
legtehetségesebb zeneszerzője, akinek munkásságát több mint 1400 remekmű
dicséri.
Legismertebb művei:
Zenekarra: 12 szimfonikus költemény, szimfóniák (Faust),
zongoraversenyek
Zongorára: Magyar rapszódiák (19), Zarándokévek; Magyar
történelmi arcképek, Etüdök
Misék: Esztergomi mise, Koronázási mise
Oratóriumok: Szent Erzsébet legendája, Krisztus
Kórusművek: Magyar ünnepi dal, Ave Maria
Az életérő készült film első részét láthatod az alábbi linken,
ha érdekesek találod, nézd meg a többi részt is a Youtube-on!
Tankönyv 73-77. oldalon olvashatsz még róla és a műveiről!
Mazeppa: Szimfonikus költemény Tk.73.
Rapszódia: Tk. 74.
Villa d’ Este szökőkútjai Tk. 75
Krisztus oratórium: Tk. 76
