Olvasd el a tankönyv 109. oldalán található Arany
János-verset! - Letészem a lantot
Verselemzés
A verset 1850. március 19-én
írta Arany János Nagyszalontán, fél évvel a szabadságharc bukása után. A
győztes kegyetlen bosszút állt a legyőzötteken (Haynau rémuralma). Arany is
rettegett a megtorlástól, és eltűnt Petőfi is, a szeretett barát.
A kilátástalan helyzet miatti
mély válságban fogalmazódott meg benne a
költészettől való búcsúzás gondolata. Éppen ezért a vers műfaja elégia, amelyet újra és újra
megerősít a versszakok végén visszatérő refrén
fájdalma sóhaja:
"Hová lettél, hová levél,
Ó lelkem ifjúsága? "
Ezt tükrözi a címben megfogalmazott metafora. A lant
a több ezer éve a költészet jelképe.
Az első sor megismétli a címben
felvetett gondolatot, s egyetlen dísztelen tőmondattal toldja meg: "Nyugodjék. " Mintha egy kedves halottat búcsúztatna, úgy búcsúzik a
költészettől.
A vers keretes szerkezetű
Az 1. és a 7. versszak nem szó szerinti ismétlés, inkább az 1. versszak sorait
magyarázza a 7. versszak.
A vers szerkezete:
- versszak: keret
- versszak: az élettel teli múlt
- versszak: a barátság /Petőfi emléke tölti be./
- versszak: a költészet /Petőfi és Arany dalainak tárgyát mutatja be: a nemzet, a haza sorsáról, jövőjéről szóltak a dalok. A reformkor nagy eszméit hirdették./
- versszak: az elképzelt jövő /A Petőfi által olyan sokszor megénekelt elképzelt jövőt mutatja be. Azt remélték, hogy verseikért, tetteikért örök hírnevet szereznek maguknak./
- versszak: az elveszett múlt / A 2. versszak pozitív képei negatívvá válnak./
- versszak: keret
Az 5. versszak a Petőfi által is oly sokszor megénekelt elképzelt jövőt
mutatja be.
Ennek a három versszaknak összefüggő
költői képei vannak. Egy metaforasor
mutatja be egy fa, ezzel együtt egy ember életét. Az élet tüze egyre gyorsabb
és gyorsabb növekedésre készteti a fát (eggyé
fonódott minden ága). Ennek ágaiból, leveleiből készül a költői babér,
amely olyan régi jelkép a költői sikerre, mint maga a lant a költészetre.
A vers csúcsa kétség kívül a 4. versszak, amely a reformkori nagy
nemzetteremtő és szabadságra buzdító versek korát idézi. Éppen ezért őrlődik
Arany, van-e értelme a költészetnek,
hiszen mindaz, amiért éltek, amiért harcoltak megsemmisülni látszott, így
érthető az utolsó versszakban
megismételt szándék: letészem a lantot. És válaszol a refrénben felvetett
kérdésre is: odavan, azaz elveszett mindörökre.
Vázlat
a füzetbe:
51. óra
Arany János:
Letészem, a lantot
1.,
Keletkezése: 1850, Nagyszalonta
2.,
A lant = költői hitvallás jelképe; „Letészem a lantot” kijelentés a
költészettől való búcsút fejezi ki.
3.,
Szerkezete: keretes
Keret: 1. – 7. versszak
2. versszak: élettel
teli múlt
3. vsz.: a barátság
Petőfivel
4. vsz.: a költészet
5. vsz.: az elképzelt
jövő
6. vsz.: az elveszett múlt
4., Műfaja: elégia = fájdalmas,
bánatos,csalódást, gyászt megéneklő lírai költemény.
Jelöld
a betűrímet a versben! 😊
